Nem leszünk gyarmat – üzenték alig több mint egy hete a Békemenet Magyarországért elnevezésű kormánypárti demonstráción résztvevő tízezrek az Európai Uniónak, kiállva „kurucos” vezérük, Orbán Viktor mellett, aki a fülkeforradalmi választások után gazdasági szabadságharcot hirdetett, kiűzve Magyarországról a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Mostanra azonban elérkezett a fájdalmas ébredés pillanata.

Itt az idő… tisztán látni!

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter 2011 májusában egy előadáson arról beszélt még, hogy Magyarország élet-halál harcot, gazdasági szabadságharcot folytat a pénzügyi függetlenségért. Azt is kiemelte, a kormány jól tette, hogy 2010-ben "kipaterolta" a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Ehhez képest mostanra már változott a kommunikáció és legutóbb úgy fogalmazott a hitelkérelemmel kapcsolatban, hogy Magyarországnak nem pénz kell, hanem pénzügyi védőháló, az IMF-fel pedig családi viszonyban vagyunk, így ”jogosan” kérünk tőlük segítséget.

2011 decemberében, mikorra világossá vált, hogy az Európai Unió komoly pénzügyi nehézségekkel küszködik, mindinkább előtérbe került a tagországok monetáris politikájának centralizálása, jelentősen csorbítva ezzel a felvetéssel azok pénzügyi szuverenitását. A decemberi EU-csúcs pont erre tett kísérletet, hogy módosítva a Lisszaboni Szerződést tovább szigoríthassák az uniós országok költségvetési politikáját. A kezdeményezés akkor úgy tűnt, hogy zátonyra futott, mert a 27 tagállam nem tudott megegyezésre jutni. Nagy-Britannia esetében határozott nem volt az álláspont, Magyarország, Svédország és Csehország pedig jelezte, hogy egyelőre nem kívánnak csatlakozni.

Orbán Viktor akkoriban még azt nyilatkozta, hogy a magyar kormánynak nincs felhatalmazása a parlament megkérdezése nélkül olyan ügyben dönteni, amely az ország szuverenitását érinti, ezért parlamenti vitára bocsátják a csatlakozás kérdését, ami márciusra zárulhat le. A március még sehol, a február most hajnalodik, a parlamenti ülésszak pedig még el sem kezdődött, de Orbán Viktor az EU állam- és kormányfőinek hétfői csúcstalálkozóján már ki is jelentette, hogy Magyarország csatlakozik az Unió pénzügyi stabilitási mechanizmusáról szóló szerződéshez.

Kuruc vagy labanc?

A szigorú költségvetési fegyelmet előíró új pénzügyi centralizációról szóló szerződéshez Nagy-Britannia továbbra sem csatlakozik, a csehek pedig a parlamenti eljárásrendi okokra hivatkozva mondtak egyelőre nemet. Tehát Csehország tartja magát ahhoz az ígéretéhez, hogy az ország szuverenitását érintő ügyben parlamenti vitára bocsátják a csatlakozás ügyét. De mit mondott a csatlakozásról az eddig „kurucosan” viselkedő magyar miniszterelnök, akitől tízezrek kérték, hogy ne legyen gyarmat Magyarország?

Orbán Viktor szerint Magyarország azért hajlandó csatlakozni a jelentős költségvetési fegyelmet megkövetelő új pénzügyi uniós szerződéshez, mert növeli annak az esélyét, hogy a magyar gazdaság a nehéz idei első félév után a második félévben gyorsabb növekedési pályára álljon. Az ország szuverenitása miatti aggodalomról már nem hallani, most már csak „jelentős költségvetési fegyelemről” esik szó. Pedig ennek a szerződésnek a kidolgozását az előző decemberi csúcson határozták el, ahol még nem volt ennyire egyértelmű a magyar kormány hozzáállása.

Gyarmati úton

Magyarország mostanra minden fronton meghátrált és a nagy gazdasági szabadságharcból brüsszeli hódoltság lett. A kormány, amely elűzte az IMF-et, most annak kegyeiért esdekel. Egy hónappal ezelőtt még elemzők azt fejtegették, találgatták, hogy a kormány esetleg „mestertervet” követ és az argentin modell válságkezelői elemeit igyekszik felhasználni. Argentína azonban úgy lábalt ki a gazdasági csődből a 2001–2002. évi pénzügyi összeomlás után, hogy közben nem vett fel IMF-hitelt. Korábban az ország válsághelyzetének enyhítését célzó lépések (pl.: hitelfelvétel az IMF-től) ellentétes hatást értek el, és tovább mélyítették a krízist. Hasonló folyamatok játszódtak le Venezuelában, Brazíliában, Mexikóban, Bolíviában, Thaiföldön és Indonéziában is. Dél-Korea pedig pont az ilyen tapasztalatok miatt utasította vissza az IMF „segítségét” a kilencvenes években. Több ország esetében is megfigyelhető, hogy a hitelek és a nyomukban járó megszorítások elindítanak egy adósság- és hitelfelvevői spirált, mely „ördögi körből” nagyon nehéz kiszabadulni.

Nem tudni, hogy mi lehet, vagy lehetett a kormány célja az új jegybanktörvénnyel. A jegybank elidegenítésének megszüntetése, eszközeinek (pénzkibocsátás joga) visszavétele azonban az ország pénzügyi függetlenségének bástyájává válhatott volna. Az új uniós stabilitási törvényhez (pénzügyi centralizációról szóló szerződés) való csatlakozás viszont ennek a bástyának a ledöntését jelentheti. A valódi gazdasági szabadságharc pedig a jegybank, a pénzkibocsátás joga és a monetáris eszközök nélkül csupán függetlenségi álomháború.

A kormány makacsul elutasította az államadósság újratárgyalásának kérdését is, miközben hamarosan újabb hitelek bilincsébe fogja verni Magyarországot. Bár választhatna más utat, mégsem teszi meg. Izland 2008-ban csődbe ment. Az ott élő emberek évekig demonstráltak nemzetük érdekében, nem a kormány mellett, nem béketüntetéseken, hanem nagyszabású megmozdulásokon a felelőtlen döntéshozók, a bankok, a pénzügyi válság előidézői ellen. Az izlandi nép markáns fellépésének hatására végül a kormány lemondott, a bankokat államosították, a válságért felelős politikusokat és bankárokat börtönbüntetésre ítélték. Általános népszavazás került kiírásra, amelynek eredményeként elutasították az államadósság egy részének visszafizetését, majd új alkotmányt fogadtak el. Izlandon valódi forradalom zajlott le, nem a fülkékben, nem béketüntetéseken, hanem a fejekben, a szívekben, melyhez erő és akarat párosult.

Átvert tízezrek

 Azokat az embereket, akik nemrégiben kimentek a kormánypárti - úgynevezett - békedemonstrációra és kifejezték akaratukat, hogy Magyarország ne legyen gyarmat, mind átverték. A Fidesz-KDNP kormány gyarmati útra terelte Magyarországot. Talán valóban gazdasági szabadságharcot akart eleinte, de a következetlen, átgondolatlan, hibás gazdaságpolitikája adósság- és hitelfelvevői spirálba taszította az országot, kiszolgáltatva az Európai Unió akaratának, amely most a magyar pénzügyi szuverenitás eltiprását követeli. Hogy miért nem csatlakozott Orbán Viktor a szavazóiból álló béketüntetéshez, hogy a kormány tagjai miért nem jelentek meg? Talán azért, mert mind tisztában vannak azzal, hogy már rég letették a fegyvert Brüsszel előtt, csak a szavazóik nem jöttek még rá.

Nótin Tamás

barikad.hu