Manapság, amikor sokan félnek kiállni igazukért és megvédeni az emberi értékeket, igazán emberségről és bátorságról tettek bizonyságot az aradi tizenhármak, akik hősiesen végigharcolták dicső szabadságharcunkat és nem rettentek meg a hóhérok előtt sem.

"Arad pedig a magyar Golgota" - mondta Kossuth Lajos, a külföldre távozott magyar kormányzó. A szabadságharc mártírjai helytállásukkal a legnagyobb elnyomás és terror közepette is hitet öntöttek a hazafiak szívébe.

Vérengző Habsburgok

A Habsburgok a világosi fegyverletétel után igazi vérengzést végeztek a szabadságharcban részt vett magyar hazafiak között. Szinte futószalagon hajtották végre a kivégzéseket, azok, akik meg tudtak menekülni a végrehajtás elől, egész életükre nevüket és vagyonukat feladni kényszerültek. A magyarok javaiba pedig osztrák kegyencek telepedtek. Az osztrák kegyetlenkedések ellen még I. Miklós orosz cár is felemelte szavát, de Ferenc József hajtatatlan maradt, nem tudta megbocsátani a magyaroknak, hogy legyőzték őket.

A tizenhárom aradi tábornok kivégzését az 1848-as bécsi forradalom leverésének, valamint és Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulójára időzítették. 1849. október 6-án mártírhalált haltak a magyarságért küzdő hősök . Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, ugyanakkor került sor Fekete Imre gerillaszázadosra, Pécsett pedig Vertike Gábor és Szilva János állt a kivégzőosztag elé. De az igazi vérpad Aradon volt, ahol a hajnali órákban az aradi várból kivégezték a szabadságharc nagy tábornokait, akik hiába is vártak volna kegyelmet a császártól.

A kivégzés napja

Az elbeszélések alapján először – fél hat táján - a golyó által halálra ítélteket sorakoztatták fel. Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos azért kapta ezt a fajta kivégzést „jutalmul”, mert ők a császári és nem a cári erők előtt tették le fegyvereiket. Az osztrákok nem bíztak semmit a véletlenre, a négy tábornokra tizenhat katona jutott, akik egyszerre próbálták lelőni a magyar hősöket. Kiss Ernő honvéd altábornagy az utolsó szó jogán állítólag felkiáltott: „Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!” Néhány későbbi elbeszélés szerint valóban elérte az átok a kivégzőket, egyikük még aznap megtébolyodott. A sors fintora, hogy a hatalmas túlerő ellenére a kivégzőosztag nem teljesített jól: az első sortűzre csak hárman estek el élettelenül, Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért őt csak úgy tudták megölni, hogy a kivégzést levezénylő tiszt közvetlenül fejbe lőtte.

Bitófa alatt

A Habsbrugok brutális vérengzése ezzel nem állt meg, hamarosan a bitófa alá vezették a többieket is. A többi, kilenc tábornokot a vár főkapuján át vezették ki kettős fedezet mellett. Nyolcan gyalog mentek, a törött lábú Damjanichot szekéren vitték leghátul. Elsőnek Pöltenberg Ernőt szólították, utána sorra következett Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János, majd Vécsey Károly. A nemesi rangú Vécsey büntetését azzal súlyosbították, hogy őt akasztották fel utoljára, hogy végig kelljen nézni többi bajtársainak a kivégzését. Mindezt apjának köszönhette, aki a Habsburgok feltétlen híve volt. A magyar nemes azonban korábbi haragosától, a már kivégzett Damjanichtól mégis búcsút vett és többek megrökönyödésére kézcsókkal kérte bocsánatát.

A vértanúk tisztelete

A Habsburgok még a holtaknak sem adták meg a végtisztességet, a kivégzetek holttesteit elrettentésül közszemlére tették, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért hősi halottaink ruha nélkül hevertek a bitófa körül. A családtagok a halottaik holttestét a hóhér megvesztegetésével tudták elvinni, és eltemettetni őket, így Damjanich és Láhner holtteste a mácsai kastély parkjában nyugszik. A gyászoló tömeg azonnal, a kivégzés napjától szívébe zárta hős mártírjait és sokan a kivégzések után elzarándokoltak a helyszínre. Mindenki sírt és imádkozott a halottak lelki üdvéért. A boltok és a vendéglők pedig egész nap zárva tartottak, hogy mély gyásszal adózzanak elhunytaknak. Megkezdődött a vértanúk emléktárgyainak gyűjtése és a róluk készült képeket titokban sokszorosították.

OB

barikad.hu